Россия a szememmel: Film - Fekete fülű fehér Bim (Белый Бим, Чёрное ухо

"Vöröses-sárga még csak előfordul... De ilyen száz évben egyszer!"

Színes, szovjet/orosz kaland-, romantikus filmdráma, 1977, 183 perc

Gyártó: Gorkij Filmstúdió

rendezte: Stanislav Rostotskiy
a forgatókönyvet Stanislav Rostotskiy írta, Gavriil Troyepolsky azonos nevű regénye alapján.
Főszereplői:
Vjacseszlav Tikhonov (Ivan Ivanovics, író, Bim gazdája)
Valentin Vladimirov (egy gonosz szomszéd)
Ivan Ryzhov (Pal Titych, a ház közösképviselője)
Irina Shevchuk (Dasha)
Vladimir Sergienko (Klim)
Vaszilij Vorobyov (Shreds)
Anya Rybnikova (Lucy)
Serge Sevlakovs (Aljosa)
A filmet 1979-ben jelölték Oscar-díjra is, a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.
Az eredeti könyv 1971-ben Állami Díjat kapott a Szovjetúnióban.

A történet:
Ivan Ivanovics, a tiszteletre méltó háborús veterán, aki ma már nyugdíjba vonult és íróvá lett, egy nap úgy dönt, hogy magához vesz egy kiskutyát, hogy abból vadászkutyát neveljen. Így kerül hozzá Bim, "Bimka", a nem "szabványos", albínó szetter. Innen a cím - Bim szinte teljesen fehér színű, kivéve a fülét, amik feketék.
Mikor a kutyus felnő, gazdája vadászni tanítja, s eldönti, hogy igenis szerez a kutyájának származási papírokat. A történetük szinte idillikus, mind a kapcsolatukat, mind az országot/rendszert nézve, bár ebbe az idillbe kerülnek bele rossz emberek is, akik szerencsére mindig pórul járnak :) .
Az idillhez hozzátartoznak a nagyszerű emberek, akik szeretettel fordulnak mind Ivan Ivanovics, mind pedig Bim felé - van köztük együttérző asszony, kedves szomszéd, árva jávorszarvast etető vadőr, buszon utazó katona, rengeteg kisgyermek, és persze nem egy fiatal egyetemista is.
Ahogy Ivan Ivanovics ígérte kutyájának, elmegy vele papírokat szerezni neki. Bim hiába okos, fajtjájának egyik legjobb példája, a bizottság elküldi a férfit, aki az utóbbi időben sokat gyengélkedik, míg végül rosszul nem lesz - a háborús sérülése (repesz a szívében) egyre több gondot okoz neki, annyira, hogy el is viszik Moszkvába, Bim pedig magára marad.
Szerencsére sokan szárnyuk alá próbálják venni a kutyát, egy-két rosszakarót kivéve, akik folyton rosszat próbálnak tenni Bim önálló életének. A "Fekete Fülű" kalandjai végtelenek, pedig ő csak gazdáját hiányolja, aki után el is indul Moszkvába, így sokszor elkavarodik útja során. Szerencsére jóakaróból több akad.
Ivan Ivanovics közben egyre jobban lesz, megoperálják, s eltávolítják szívéből a szilánkot. A férfi alig várja már, hogy ismét találkozhasson kedves barátjával.
Hazaérkezése előtti napokban a "gonosz szomszédasszony" elviteti Bimet a sintérrel, s a kutyát elaltatják... Bár a gyerekek, akikkel a kutya időközben összeismerkedett, még reménykednek visszatérésében, Ivan Ivanovics ismeri az igazságot...
A film maga ártatlan bájával és szinte "tökéletes" világával könnyen az ember szívébe lopja magát. Meglepően aranyos és "cuki" filmet kaptunk a Szovjetuniótól, aminek hiába szomorú a vége, szinte vétek nem megnézni, hiszen gyönyörű példája az ember és állat közti különleges kapcsolatnak.

Képek a filmből